Év elején az egész nyugati világot bejárta egy dán kutatásra hivatkozó hír, miszerint a túl sok futás ugyanolyan káros a szervezetre, mint a mozgásszegény életmód. A futók felháborodtak - a cikk szerint ugyanis legfeljebb összesen 2 és fél óra, kifejezetten lassú futás ajánlott hetente, ami jócskán elmarad még a jó kondiban lévő hobbifutók, lelkes amatőrök kedvelt edzésmennyiségétől is, és ellentmond mindannak, amit a sport kedvező hatásairól évtizedek óta hallunk.A megrögzötten nem sportolók pedig végre igazolva látták, miért kerülendő futás.

Gyorsan kiderült persze, hogy leginkább egy figyelemfelkeltő cím érdekében leegyszerűsített értelmezésről van szó: hogy honnan hordoz egészségügyi kockázatokat afutás, az nagyban függ az egyén életkorától, általános egészségi állapotától, edzettségétől, testalkatától és így tovább. Aki tehát nem elégszik meg a fenti mennyiséggel, de aggódik az esetleges veszélyek miatt, jól teszi, ha sportorvosi állapotfelmérést végeztet, ahol választ kaphat arra a kérdésre, hogy mely ponton túl nem tanácsos erőltetnie az edzéseket.

Hosszútávfutás és a szív

Egy átlagos, egészséges ember rendszeres, kitartó edzésmunkával viszonylag gyorsan el tud jutni a félmaratonig (21 km.). Ezen a ponton sokakat kezd foglalkoztatni a maratoni táv legyőzése: évente amatőrök milliói teljesítik a 42 kilométeres távot, ami egyfelől a kitartás és az állóképesség világszerte elismert próbatétele, másfelől azt tartják, hogy mivel elsősorban éppen e két tényező kérdése, szinte bárki képes lehet rá. Az orvosi szakma megosztott a kérdésben, hogy ajánlható-e mindenkinek az ilyen nagy távval való kísérletezés. 

Egy 2010-es kanadai vizsgálatban például azt találták, hogy a maratoni futás tönkre is teheti a szívet, míg egy tavalyi massachusettsi vizsgálat épp az ellenkezőjét mutatta ki, és arra jutott, hogy a maratoni felkészülés kifejezetten jót tesz az átlagos emberek kardiovaszkuláris egészségének. Mindkét vizsgálat arra hívja fel viszont a figyelmet, hogy általában érdemes abból kiindulni, hogy a rendszeres sportolás egészséges, ugyanakkor ha valaki ilyen jelentős testi megterhelésre készül, akkor szüksége van orvosi konzultációra. Itt derülhetnek ugyanis ki az esetleges kockázatok, amelyek alapján az mindenki maga mérlegelheti, hogy a lehetséges hasznok felülírják-e a veszélyeket. 

Túledzés és sérülésveszély

Tapasztalatlan, de már nem teljesen kezdő futók gyakori hibája, hogy túlerőltetik a szervezetüket: túl nagy távokat vállalnak, és nem hagynak elég időt a pihenésre két edzés között. Általában annyira lelkesek teljesítőképességük a hirtelen megnövekedése, a frissen szerzett sikerélmények miatt, hogy akár a testük jelzéseit is figyelmen kívül hagyva próbálnak többet és többet elérni. Így aztán fokozott sérülésveszélynek vannak kitéve: nem ritka ilyen esetekben, hogy izomhúzódások, Achilles-ín gyulladás, ízületi- és szalag sérülések, akár csontrepedések jelentkeznek. 

Ismét egyénfüggő, hogy ezek a sérülések milyen távon, mekkora teljesítmény mellett lépnek fel. Nagyrészt megelőzhetők azonban, ha betartunk néhány alapszabályt: fájdalommal, betegen soha ne fussunk; álljunk le, ha edzés közben jelentkezik a fájdalom; forduljunk szakemberhez, ha néhány nap pihentetés után sem múlik el; lassan, fokozatosan növeljük a távot; és tartsunk pihenőnapokat, hogy a testünk megfelelően regenerálódhasson.

Forrás: http://www.hazipatika.com/